Kiskakukk írta

Ebéd után sütöttem túrósrétest.
Közben az jutott az eszembe, hogy amikor gyerek voltam, akkor mennyire szerettem a cseresznyésrétest. Amíg a nagymamám a tésztát gyúrta, addig én a kertben felmásztam a cseresznyefára, a derekamra volt kötve egy kötény (érdekes, most jut eszembe, hogy azt a kötényt valamiért szakácsnak hívták). Amikor megvolt a cseresznye, akkor bementem a házba, kimagoztuk és segítettem a nagymamámnak nyújtani a tésztát. Cigarettapapír vékonyságúra nyújtottuk (nagymamám így mondta). Ahogy kisült, egy egész tepsi rétest megettem egyszerre. Vékony tészta, sok cseresznye, kiéhezett, falánk gyerek. Még szerencse, hogy a nagymamám mindig több tepsinyi rétest sütött.

Koncerten voltunk. Haydn, Vivaldi, Liszt, Bach összeállítás volt. Kicsit álmos voltam, hosszú volt a hét.
A Lánchíd mellett voltunk:

A koncert az MTA Dísztermében volt:

Az MTA épülete belül nagyon szép:

Most már hazaértünk, álmos vagyok, de még a fiúk megnézik a Barca:Real M.meccset. Most lőtték be a harmadik gólt, pedig még csak a 13.percnél tart a meccs. Jajj, de soká lesz vége:(

Ma megnéztem az Egészségügyi Min. honlapján, hogy melyik kórházhoz tartozom lakhely szerint. Megszámoltam. 16 kórház van felsorolva, attól függ, hogy mi a bajom. XI., XII., IX., VIII., II., X., VII., XIV., III., XX.kerületben lévő kórházak vannak kijelölve.
Idegsebészeti ellátásra a János kórházba kellene mennem. Az Amerikai úti Idegsebészetet is megnéztem, az is ki van jelölve, de nem nekem:( Oda mehetnek pl Monorról, Kartalról, stb.

Szegény süni!

Ma végre megtudtuk, hogy az eddigi főnök kapta meg újra a kinevezését. Most már nem kell tovább izgulni. Én örülök neki, mert szeretem a stílusát. Kicsit szigorú, de egyetértek vele. Megünnepeltük, ittunk (ittak) egy kis pezsgőt, ettünk (én sokat ettem) pogácsát.
Ma este koncertre megyünk az MTA Dísztermébe.

Pár nappal ezelőtt írtam egy levelet a régi idegsebészemnek. Elküldtem neki egy MR felvételt, hogy mondjon véleményt. Ma válaszolt, de sajnos nyugdíjba ment és ajánlotta, hogy feltétlenül keressem meg XY doktort. Azt a doktort, akinél két hete voltam, és akinél elhallgattam a panaszaimat. A kör bezárult.

Áttöltöttem a telefonomba ezt a képet, ez lesz most a háttér. Nagyon helyes ez a süni, legalább is nekem tetszik.
Mostanában olyan sokat ülök az irodában, hogy lassan elfelejtek járni. Ma elég sokat gépeltem, mert megállapítottam magamban, hogy nem vagyok hajlandó olyan nyomtatványokat használni, mint a többiek. Többféle formanyomtatványt használunk, amit az ügyfeleknek adunk oda, amin különböző kérelmeket nyújtanak be. Ezek a papírok nem készen kaphatóak, hanem valaki réges régen legépelte és azt fénymásoljuk. De ezek a papírok az évek során egyre több foltot szereztek, és folttal együtt fénymásolják. Nem is értem, hogy hogy lehetnek az emberek ennyire igénytelenek. Ma ezeket a papírokat újra legépeltem, a saját ízlésem szerint megformáztam, és néhány szót átírtam, hiszen volt olyan, aminél már változás is történt.
Elhatároztam, hogy esténként 1/2 órát kerékpározni fogok(szobakerékpáron). Mindjárt neki is állok.
Ma megrendeltem az új szemüvegemet, hétfőre készen lesz.

Ide is beteszem ezt a képet. Még mindig a hatása alatt vagyok. Ez egy olyan rádió és egyben elemlámpa, hogy nem kell elemet tenni bele, hanem a végén van egy kurbli, amit ha egy percig tekerek, akkor 20 percig szól a rádió, ill. világítani lehet vele. Ha tovább tekerem, akkor tovább szól.
Ma elmentem egy optikushoz, kiválasztottam egy szemüvegkeretet. Fogok csináltatni egy újabb szemüveget. Ez lesz égy éven belül a negyedik szemüvegem. Először csináltattam egy multifokálisat, de nem a legdrágábbat, ami megbosszulta magát. Nagyon keskeny csatornája volt, azon kívül a szemész sem állt a helyzet magaslatán, amikor vizsgált és a kelleténél gyengébb szemüveget írt fel olvasáshoz. A szemüveg legfelső részére 0 dioptriát kértem, mivel utcán nem kell szemüveg, és úgy gondoltam, hogy nem kellene állandóan lekapkodnom, ha felül nincs dioptria. De valamilyen okból kifolyólag felül sem láttam vele tisztán, középen a szűk csatorna miatt szintén nem, alul pedig olvasáshoz gyenge volt. Ezután csináltattam csak olvasáshoz egy szemüveget. Utána egy olyat, ami felül csak 0,5-ös, alul egy kis részen olvasó (bifokális). Úgy gondoltam, hogy ha ezt viselem, akkor olvasni majd tudok, és ha felnézek, akkor jól látok távolra. De ezzel felül csak nagyon távolra látok jól, illetve alul csak olvasó távolságra. Ha írásból-olvasásból feltekintek és a közelemben ülő emberre nézek, vagy ha egy kicsit távolabbi papírt mutatnak, azt nem látom jól. A számítógép távolságra az eddig említett szemüvegek közül egyik sem jó. Ahhoz van több szemüvegem is, azokat készen vettem, nagyáruházakban. Most olyan szemüveget készíttetek magamnak, amivel olvasni és számítógépezni is tudok, a felső részen 1-2 méter távolságig lesz éles, alul pedig 30-40 cm-re. Ezt hívják munkaszemüvegnek. Ennyi vacak szemüveg helyett vehettem volna 100.000 Ft-ért egy igazán jó munltifokális szemüveget, de gy évvel ezelőtt hallani sem akartam arról, hogy ennyi pénzt fizessek érte. Most többnél tartok, hiszen mindegyik keret egyenként 10.000-20.000 ft, a lencsék pedig 40.000, 25.000, 20.000, 18.000 Ft-ba kerültek.

Délelőtt területen voltam a főnökömmel. Alaposan megsétáltattam. Olyan helyen jártunk, ahol ritkán jár a busz, és rábeszéltem, hogy gyalogoljunk. Nehezen, de beadta a derekát, és a végén már neki is tetszett. Állati jó idő volt, sütött a nap, neki sem ártott a séta, hiszen állandóan bent ül az irodában és dohányzik. Brrrr.
Visszafelé bementünk egy virágkereskedésbe, és amíg ő körülnézett a virágok között, addig én néhány helyes sünit lefényképeztem a telefonommal. Itt az egyik:
Délután szenvedtem az új helyemen. Eddig két asztalom volt. Az egyik egy sima íróasztal volt, ahol az irataimat tartottam és ha néha kézzel írtam, akkor odaültem. És volt egy hatalmas nagy, hosszú tárgyalóasztalom, amin a számítógépem volt és minden papír, ügyirat elfért, amiből dolgozni kellett. Most kicsi az iroda, hárman vagyunk, és csak egy sima íróasztalom van, amin el kellett helyezni a számítógépet is. A lábamat nem tudom kinyújtani. A klaviatúra veréséhez szükségem van arra, hogy a székemet magasra emeljem, mivel lefele nézve kevésbé fájdul meg a nyakam. persze a monitor így is magasabban van a kelleténél. A megemelt szék miatt a lábam nem fért be az asztal alá, ezért a fiókot próbaképpen kiszedtem. de ez sem jó, mert egy íróasztal fiók nélkül borzasztó.
Volt legalább egy jó dolog a napban. Sikerült elérnem, hogy az egyik kolleganőm, aki egy nagyon kemény fejű nő, hajlandó volt megmozdítani a szoba bútorait. Évtizedekig úgy nézett ki a szoba, mint egy bútorraktár, az asztalok össze-vissza, még a szoba közepén is volt két használaton kívüli asztal, a tetején hegynyi régi irat. Ordító volt a különbség az én rendes "sarkom", és a szoba többi része között, ezért belement abba, hogy kipróbáljuk azt, hogy mi lenne, ha változtatnánk. És csodák csodájára néhány felesleges asztal eltüntetésével, a bentmaradó asztalok derékszögben való összetolásával, a szoba adottságához képest óriási szabad hely alakult ki. Így már én is jobban érzem magam, bár ettől továbbra sem fér el a lábam. Mi lenne, ha magasabb lennék?

Szia Szomor! Jót nevettem a reakciódon. Ne gondolj semmiféle pajzán dologra, a "sikerült" szót azért írtam, mert örültem, hogy html parancssal sikerült egy fényképet betennem. Azon kívül, hogy a blogban írogatok, próbálkozom a weblap szerkesztéssel is. Olvasgatok hozzá és próbálkozom. Szeretném a kedvenceket is felvenni, de azt még a mai napig sem tudtam megoldani. Hátteret is akarok változtatni, stb. Félig-meddig már sikerült, de nem tetszett, ezért mindig visszaállítom az eredeti formát.

Sikerült:)

Most megpróbálok beilleszteni egy képet, de nem úgy, ahogy eddig, hanem egy html parancssal:

Ez egyébként az utcánk a Szigeten. Egyszerű, homokos utca, nagyon kevés emberrel. A Duna 500 méterre van.

Visszatérve a labdára: reggel, miközben készülődtem, az előszobában dekázgattam. Még egy kicsit gyakorolnom kell:), de nem reménytelen a dolog. Egy kicsit jobban ment, mint a fiamnak. Nagyon nem tetszett neki, hogy nekem jobban lábra állt a labda, de megegyeztünk abban, hogy rendes bőrfocival ő az ügyesebb, de ilyen gumilabda pattogású labdával én vagyok az ügyesebb. Ugyanis én régen is hasonlóval játszottam, soha nem szerettem a rendes focilabdát, mert az túl keményen ütötte meg a lábamat.
Ma fájt a nyakam és avállam. Nem jó az asztal, ahol újabban ülök, nem jó a szék magassága, és kicsi a hely, a monitort is csak az asztal egyik sarkába tudom tenni, tehát nem optimális a számítógépezéshez. Rákerestem az interneten az idegsebész e-mail címére, aki régen operált. Írtam neki egy "szerelmes levelet". Kíváncsi vagyok, hogy fog-e válaszolni. Elküldtem neki egy képet az MR felvételek közül, a szakvéleményét kértem. Lehet, hogy levélre nem válaszol, de megpróbáltam.