Délelőtt területen voltam a főnökömmel. Alaposan megsétáltattam. Olyan helyen jártunk, ahol ritkán jár a busz, és rábeszéltem, hogy gyalogoljunk. Nehezen, de beadta a derekát, és a végén már neki is tetszett. Állati jó idő volt, sütött a nap, neki sem ártott a séta, hiszen állandóan bent ül az irodában és dohányzik. Brrrr.
Visszafelé bementünk egy virágkereskedésbe, és amíg ő körülnézett a virágok között, addig én néhány helyes sünit lefényképeztem a telefonommal. Itt az egyik:
Délután szenvedtem az új helyemen. Eddig két asztalom volt. Az egyik egy sima íróasztal volt, ahol az irataimat tartottam és ha néha kézzel írtam, akkor odaültem. És volt egy hatalmas nagy, hosszú tárgyalóasztalom, amin a számítógépem volt és minden papír, ügyirat elfért, amiből dolgozni kellett. Most kicsi az iroda, hárman vagyunk, és csak egy sima íróasztalom van, amin el kellett helyezni a számítógépet is. A lábamat nem tudom kinyújtani. A klaviatúra veréséhez szükségem van arra, hogy a székemet magasra emeljem, mivel lefele nézve kevésbé fájdul meg a nyakam. persze a monitor így is magasabban van a kelleténél. A megemelt szék miatt a lábam nem fért be az asztal alá, ezért a fiókot próbaképpen kiszedtem. de ez sem jó, mert egy íróasztal fiók nélkül borzasztó.
Volt legalább egy jó dolog a napban. Sikerült elérnem, hogy az egyik kolleganőm, aki egy nagyon kemény fejű nő, hajlandó volt megmozdítani a szoba bútorait. Évtizedekig úgy nézett ki a szoba, mint egy bútorraktár, az asztalok össze-vissza, még a szoba közepén is volt két használaton kívüli asztal, a tetején hegynyi régi irat. Ordító volt a különbség az én rendes "sarkom", és a szoba többi része között, ezért belement abba, hogy kipróbáljuk azt, hogy mi lenne, ha változtatnánk. És csodák csodájára néhány felesleges asztal eltüntetésével, a bentmaradó asztalok derékszögben való összetolásával, a szoba adottságához képest óriási szabad hely alakult ki. Így már én is jobban érzem magam, bár ettől továbbra sem fér el a lábam. Mi lenne, ha magasabb lennék?