Kiskakukk írta

A lányomék Robbie Williems koncertre mentek, így mi vigyázunk a Tobira. Séta és futás, labdázás már megvolt.
Mai megfigyelésem: Tobi rettenetesen szereti a behűtött görögdinnyét.Alig tudtam enni tőle, állandóan "katonákat" kellett a szájába dugnom.

A mai napot pihenéssel töltöttük. Fürödtünk a Dunában is. Kicsit hideg a víz.

Vettünk 30 kg sárgabarackot. Négy teli kosár volt.

Bográcsban főztük. Szerencsére nem volt kánikula, a szél is kellemesen fújt. Egy bográcsba egyszerre 14 kg barack fért.

Ez a második 14 kg (2 kg-t megettünk). A bográcsban nagyon hamar felforrt és nagyon hamar besűrűsödött. 1 kg gyümölcshöz 15 dkg cukrot tettünk.

A befőzés, de főleg az üvegbe zárás az almafa árnyékában történt. Így a végén a "konyhát" slaggal lehetett tisztává varázsolni:)

48 különböző méretű üveg lekvár lett, amit éjszakára dunsztba raktam.

Tobival ma isvoltam sétálni. Nagyon aranyos, annyira tud örülni nekem.

Pénteken este kimentünk a telekre. A teraszon megkűzdottünk a szunyogokkal, de szerencsére a házban nem volt egy sem. A szunyogháló nagy találmány. Éjszaka a hűvös házban akkorát aludtunk, mint két medve.
Szombaton füvet nyírtunk, kertészkedtünk,bográcsban főztünk és délután aludtunk. Este a hátsó szomszéd áthívott beszélgetni.
Vasárnap leginkább lustálkodtunk. Megettük az előző napi maradékot, olvastunk és délután megint csak aludtunk.
Most pedig itthon készülünk holnapra. Főzök, mosok (mármint a gép) és netezünk (nem neszezünk, hanem netezünk).
A lányomék nemrég elhoztak egy mobil klímát, annak az áldásos hatását élvezzük:)

A vacsorát lejárni elmentünk a Kopaszi gáthoz.

Tobit ma délután megint levittem sétálni. Olyan rendes mostanában, megtanult szépen sétálni. Legalább is már nem rángat, nem húz. Ma talált egy botot, amit felkapott és "mórikálta" magát:)

A tegnapi képekből teszek be kettőt. Ez a kép délután készült, amikor a gáton kerékpároztunk.

Ezen a képen a vízállást látni.

Kint vagyunk a telken. Olyan ügyes vagyok, hogy a tabletet amit magammal hoztam kipróbálni, össze tudtam párosítani a telefonommal, így internetem is van. A tableten nem találok olyan programot, amellyel a fényképeket le tudnám kisebbíteni, így képet nem tudok beilleszteni. Nagyon sok a szunyog. Állítólag már többször irtottak, de az árvíz nagyon kedvezett ezeknek a dögöknek.

Ma van a kicsi fiam születésnapja. Isten éltessen nagyon sokáig M!

Ez a kép sok-sok évvel ezelőtt készült, amikor M. még csak 7 hetes volt.
Már 7 hetesen nagyon erős volt és nagyon figyelt a világra. Minden érdekelte. Olyan babakocsink volt, amiben ha hason feküdt, akkor is kilátott, mert az elején „ablak” volt. Így, ilyen pózban állandóan szemlélődött. A szembe jövő emberek rendszeresen leálltak, mert olyan jópofa volt. És nem csak nők, hanem ami tényleg meglepő volt, hogy nagyon sok férfi is. Egyszerűen nem tudtak simán elmenni mellette, mert olyan édes volt, ahogy egy ilyen ici-pici gyermek ilyen figyelmesen nézelődik. Az állandó hasonfekvésből való felemelkedés megalapozta az izmait. Lehet, hogy akkor már megkezdte a testedzést, amit a mai napig is igen eredményesen végez. Ekkor kezdte a fekvenyomást:)

Ezt a képet nézve még az is eszembe jut, hogy egyszer megállított egy idősebb nő, aki azt mondta, hogy valamilyen kutatásban vesz részt, ahol a koponya adottságaival kapcsolatban vizsgálatokat végeznek és ránézve M. fejére, a magas homlok, a fej alakja, stb. alapján azt állította, hogy nagyon értelmes emberke lesz. És eltalálta:)

Milyen jó lenne újra végig élni az eddigi életet. Milyen szívesen babáznék újra:)

Ma is szabadságon voltam. Délelött az Anyukámat kísértem be kontroll vizsgálatra a Baleseti Intézetbe. A képen a betegfelvételhez várakozó sor egy részét fényképeztem le. Ha arrébb, illetve hátrébb mentem volna, akkor sokkal hosszabb sor látszana. Súlyos sérültek, műtét utáni kontrollra várakozó botos, mankós, állni alig bíró emberek voltak. Rémes! Mi egy magán betegszállítóval mentünk, aki szerencsére soron kívül mindent elintézett. Mire ezt a sort lefényképeztem, addigra a bejelentkezést már el is intézte. Aztán a továbbiakban is mindenhova soron kívül jutottunk be. Annak örültem, hogy nekünk nem kellett várakoznunk, de a többi beteget sajnáltam is.

Délután levittem Tobit sétálni. Az első 10 perc után talált egy hatalmas csontot, amit nem volt hajlandó letenni. Fél órán keresztül huzakodtunk, de a szájából nem sikerült kivennem. Hiába szóltam rá, nem tette le. Aztán gondoltam, hogy majd séta közben talán valahol leteszi és enni kezdi, és akkor majd elveszem (ugyanis a gazdái megtiltották, hogy az utcán bármit megegyen). De hiába mentünk, Tobi szorosan fogta a csontot, de emiatt nem szaglászott, nem sétált jókedvűen, mert állandóan azt leste, hogy mikor akarom elvenni túle. Végül láttam egy padon két hajléktalant, akik éppen egy kenyeret szedtek ki a táskáukból. Odamentem hozzájuk és kértem egy darab kenyeret. Azt a kutya orra elé tettem, és amikor a kenyér után kapva a csontot kiejtette a szájából, akkor gyorsan felkaptam és eldobtam a csontot. 

Tegnap este szakadt az eső és a levegő lehült 16 C fokra.

Ma szabadságon vagyok és éppen süteményt sütöttem, amikor alaposan megégettem az ujjamat. Először hidegvizet folyattam rá, most pedig miközben ide pötyögök, egy bögre hidegvízbe lógatom az ujjamat.

Egy hete kánikula van. Tegnap délután a konyhaablakban az árnyékban 39 C-t mutatott a hőmérő. Ma olvastam, hogy hivatalos mérés szerint tegnap Bp-en a legmelegebb hőmérséklet 37 C volt. Délután hűsölés céljából elmentünk a Kopaszigátra. Kicsit lengedezett a szél, de ott is nagyon meleg volt.
A tegnapi nap nagy részét egyébként a konyhában töltöttem sütéssel és főzéssel, mert ma tartjuk a fiam születésnapját és ma csak nagyon rövid időre akarom bekapcsolni a gázt, nehogy felmelegedjen a lakás.

Találós kérdés: mit néz Tobi ilyen érdeklődéssel?
Helyes válasz: majmot.

Tényleg majmot néz. A lakásukhoz közel egy vándorcirkusz verte fel a sátrát és ketrecben majmok vannak. Ezeket minden nap nagyon alaposan szemügyre kell venni.