Ma van a kicsi fiam születésnapja. Isten éltessen nagyon sokáig M!

Ez a kép sok-sok évvel ezelőtt készült, amikor M. még csak 7 hetes volt.
Már 7 hetesen nagyon erős volt és nagyon figyelt a világra. Minden érdekelte. Olyan babakocsink volt, amiben ha hason feküdt, akkor is kilátott, mert az elején „ablak” volt. Így, ilyen pózban állandóan szemlélődött. A szembe jövő emberek rendszeresen leálltak, mert olyan jópofa volt. És nem csak nők, hanem ami tényleg meglepő volt, hogy nagyon sok férfi is. Egyszerűen nem tudtak simán elmenni mellette, mert olyan édes volt, ahogy egy ilyen ici-pici gyermek ilyen figyelmesen nézelődik. Az állandó hasonfekvésből való felemelkedés megalapozta az izmait. Lehet, hogy akkor már megkezdte a testedzést, amit a mai napig is igen eredményesen végez. Ekkor kezdte a fekvenyomást:)

Ezt a képet nézve még az is eszembe jut, hogy egyszer megállított egy idősebb nő, aki azt mondta, hogy valamilyen kutatásban vesz részt, ahol a koponya adottságaival kapcsolatban vizsgálatokat végeznek és ránézve M. fejére, a magas homlok, a fej alakja, stb. alapján azt állította, hogy nagyon értelmes emberke lesz. És eltalálta:)

Milyen jó lenne újra végig élni az eddigi életet. Milyen szívesen babáznék újra:)