Ma kezdtem három hét szabadság után dolgozni.
Nosztalgiából felteszek néhány képet, amit az elmúlt pár napban készítettem.
Hajó a Dunán
A Szentendrei sziget csücske. Balra a Visegrádi hegység, jobbra a Börzsöny.
Naplemente a Dunán
Dunaparti strand. Szerintem semmivel sem rosszabb, mint a tenger. És előnye, hogy a telektől 300 méterre van.
Dunapart újra
Fagyizás közösen
Aranyos kutyus, nagyon megszerettem. Két hetet nyaralt velünk
Igazi vizikutya
A kutya ma éjszaka is "szórakoztatott" minket. Éjféltől hajnalig félóránként ugatott, körbe-körbe futott a ház körül. Egyszer kimentünk, akkor találtunk egy sünit , azt ugatta. Aztán nem tudom, hogy mi nem tetszett neki, de folyton felugatott. Ma igyekeztem minden percben figyelni, és nem engedtem, hogy nappal aludjon.
Ma vendégek voltak nálunk. Rengeteget sütöttem, főztem. Mindenki meg volt elégedve, megtömték a pocakjukat. A kutyának is nagyon jó dolga volt, finomakat evett. Mikor lesz már vége ennek a melegnek? Négy nap múlva vége a szabadságomnak, jöhetne a hideg, az eső.
Délelőtt megcéloztuk a Pilisben a Vöröskőt. GPS volt nálunk, mely 12 km-t mutatott távolságban, és 500 méter színtkülönbséget.
Lefelé jövet sántikáltam, mert nem szereti a térdem a megeröltetést. Leginkább a felfelé gyaloglástól szokott megfájdulni, és lefelé mindig sántítanom kell.
Elsőként a kutya ért fel. Ő bírta a legjobban. Egész úton rohangászott, bár most, hogy írok, itt fekszik a lábamnál és alszik:)
Fényképeztem a füvet is:)
Tegnap este a gyerekek megint kihozták a lányom barátjának a kutyáját. Pár napig megint nekünk kell vigyázni rá, mert az ifjúság a Sziget Fesztiválon szórakozik. Szórakozik? Ők biztosan. Én már nem bírnám ki. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom, aki részt vett a szervezésben,adott egy belépőt és elmentem. Ott találkoztam vele, de a sőrsátrat nem igazán akarta elhagyni. Aztán nagy nehezen mégis elmozdítottam, és elindultunk körülnézni. Mivel újabb hasonló sátrak kötötték le a figyelmét, ezért jobbnak láttam "elveszíteni", és inkább egyedül nézelődtem. Sok érdekes fazont láttam. Irigyeltem őket, mert kékre, zöldre volt festve a hajuk. Erre csak vágytam ifjú koromban, de befesteni soha sem mertem. És zene mindenfelől. És por, és szemét. Fiatalon biztosan élveztem volna, főleg azért, mert szülők nem nagyon voltak kint. Én rendes szülő voltam, mert amikor véletlenül összetalálkoztam a gyerekeimmel, akkor úgy csináltam, mintha nem ismerném őket. De ők megismertek és utánam jöttek a barátaikkal:) Azt hiszem két óránál többet nem tartózkodtam a helyszínen, inkább hazamnetem aludni.
A kutya kicsinek tűnik, de annyi ereje van, hogy az hihetetlen. Pórázon nem tud tisztességesen sétálni, úgy húz, mint egy ló. Amikor megérkeznek és kiengedik a kocsiból, akkor örömében fel-le rohangál az udvaron, majd többször körbefutja a házat. Mindezt vágtában. A Dunába minden utasítás nélkül berohan, nagyon szeret úszni. Akkor aranyos, amikor teljesen kifárad, mert akkor hagyja magát dögönyözni, simogatni.
Ma éjszaka a kertben nem akarta abbahagyni az ugatást, pedig csendes kutya. Kimentem, hogy mi a fene baja van, és láttam, hogy a paradicsomok között áll, és ugat valamit. Megint talált egy sünit. Besöpörtem a sünit egy műanyag tálba, és kivittem az utcán a velünk szemben lévő üres telekre, ahol fák és bokrok vannak.
Délután hirtelen besötétedett, dörgött, villámlott. Így nézett ki a ház mögötti telek.
Reggel komppal átmentünk a Duna másik oldalára. A képet már onnan készítettem. A képen a mi partszakaszunk látszik. Háttérben a Pilis.
Kerékpárral majdnem 100 km-t mentünk. Az a kerékpár az enyém, amelyiken egy piros táska lóg. A kormányom kicsit furcsa, mivel a normál kormányon kívül rászereltettem egy szarvacskát is, ami amit akkor használok, amikor nagyon megfájdul a nyakam . Ilyenkor a szarvat fogva szinte egyenesen tudok ülni, a nyakamat meg tudom pihentetni, ki tudok nyújtózni.
A kerthelyiségben, ahol ebédeltünk, nagyon jó volt a kilátás. Duplán! Először a Fellefvárra, majd a tányéromba.
Megint kiszúrt velünk az időjárás, mert délután dörgött, villámlott körülöttünk. Bár úgysem bírtam volna tovább kerékpározni.
Ezt a képet úgy készítettem, hogy a fényképezőgépem lencséje elé tettem a napszemüvegemet. Nekem tetszik.
Ma megint kijöttünk a telekre. Sajnos eltelt a szabadság első hete. Még van két hetünk.Remek dolog SEMMIT tenni.
Olvasgatom a blogokat. Rátaláltam néhány újabb érdekes blogra. Gasztronómiai blogok. Egyes emberek micsoda remekműveket tudnak alkotni!
Megfőzik és le is fényképezik az elkészült ételt. Némelyik kép szinte remekmű. És a leírt receptek tényleg jól működnek. Többet kipróbáltam, és nekem is sikerült.Vigyázni kell, mert ha a következő két hétben is csak pihenek és főzök, akkor ki fogom hízni a ruháimat:(
Pedig inkább szeretnék 2 kg-t lefogyni. Annyi elég is lenne. De úgy szeretek enni.
Ma hazaugrottunk, mert a kutyát visszavittük a gazdájának. Hat napig vigyáztunk rá. Nagyon kedves, okos, eleven kutya, de nem lehet tőle semmit sem csinálni. Olyan, mint egy kisgyerek. Nem akartuk egyedül hagyni a kertben, nehogy szomorú legyen, de így sem kerékpározni, sem kenuzni nem tudtunk.
Elkezdődött a szabadság! Vettünk egy modemet, amivel a telken is tudunk vezeték nélkül internetezni. Feltöltőkártyás, így csak akkor fizetünk, amikor valóban használjuk. Az első éjszaka elég zűrös volt, mert kivittük a G.barátjának a kutyáját is, aki éjszaka nagyon sokat ugatott. Hajnalban kiderült az ugatás oka. Egy süni volt a kertben, amit végül egy vödörbe raktunk, és levittük a pince lejáróba. Ott éjszakázott, majd reggel elengedtük.
Ma én is így ettem a dinnyét. Amikor hazaértem langyos vizet (majdnem hideget) engedtem a kádba,
és beugrottam a vízbe egy behűtött görögdinnye szelettel. Utána ettem egy kis csoki-kókusz fagyit.
Amíg a kádban élveztem az életet, addig a szobában a klíma lehűtötte a levegőt. Így most elviselhető a kinti 40 C fok is.
