Tegnap este a gyerekek megint kihozták a lányom barátjának a kutyáját. Pár napig megint nekünk kell vigyázni rá, mert az ifjúság a Sziget Fesztiválon szórakozik. Szórakozik? Ők biztosan. Én már nem bírnám ki. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom, aki részt vett a szervezésben,adott egy belépőt és elmentem. Ott találkoztam vele, de a sőrsátrat nem igazán akarta elhagyni. Aztán nagy nehezen mégis elmozdítottam, és elindultunk körülnézni. Mivel újabb hasonló sátrak kötötték le a figyelmét, ezért jobbnak láttam "elveszíteni", és inkább egyedül nézelődtem. Sok érdekes fazont láttam. Irigyeltem őket, mert kékre, zöldre volt festve a hajuk. Erre csak vágytam ifjú koromban, de befesteni soha sem mertem. És zene mindenfelől. És por, és szemét. Fiatalon biztosan élveztem volna, főleg azért, mert szülők nem nagyon voltak kint. Én rendes szülő voltam, mert amikor véletlenül összetalálkoztam a gyerekeimmel, akkor úgy csináltam, mintha nem ismerném őket. De ők megismertek és utánam jöttek a barátaikkal:) Azt hiszem két óránál többet nem tartózkodtam a helyszínen, inkább hazamnetem aludni.

A kutya kicsinek tűnik, de annyi ereje van, hogy az hihetetlen. Pórázon nem tud tisztességesen sétálni, úgy húz, mint egy ló. Amikor megérkeznek és kiengedik a kocsiból, akkor örömében fel-le rohangál az udvaron, majd többször körbefutja a házat. Mindezt vágtában. A Dunába minden utasítás nélkül berohan, nagyon szeret úszni. Akkor aranyos, amikor teljesen kifárad, mert akkor hagyja magát dögönyözni, simogatni.
Ma éjszaka a kertben nem akarta abbahagyni az ugatást, pedig csendes kutya. Kimentem, hogy mi a fene baja van, és láttam, hogy a paradicsomok között áll, és ugat valamit. Megint talált egy sünit. Besöpörtem a sünit egy műanyag tálba, és kivittem az utcán a velünk szemben lévő üres telekre, ahol fák és bokrok vannak. 

Délután hirtelen besötétedett, dörgött, villámlott. Így nézett ki a ház mögötti telek.