Ebéd után sütöttem túrósrétest.
Közben az jutott az eszembe, hogy amikor gyerek voltam, akkor mennyire szerettem a cseresznyésrétest. Amíg a nagymamám a tésztát gyúrta, addig én a kertben felmásztam a cseresznyefára, a derekamra volt kötve egy kötény (érdekes, most jut eszembe, hogy azt a kötényt valamiért szakácsnak hívták). Amikor megvolt a cseresznye, akkor bementem a házba, kimagoztuk és segítettem a nagymamámnak nyújtani a tésztát. Cigarettapapír vékonyságúra nyújtottuk (nagymamám így mondta). Ahogy kisült, egy egész tepsi rétest megettem egyszerre. Vékony tészta, sok cseresznye, kiéhezett, falánk gyerek. Még szerencse, hogy a nagymamám mindig több tepsinyi rétest sütött.