Ma elmentünk a telekre (NagyA, , T, M és én). Ma is bográcsban főztünk - mármint a fiúk - ami nekem nagyon jó, mert így felmentésem van a főzés alól.
Délután T és M hagymát és fokhagymát duggatott. Nagyon ügyesek voltak. KisA már jelzte, hogy alig várja, hogy ehessen belőle.
Reggel gyönyörű tavasz lett.
Elmentünk a piacra.
Ebédre eljött M.
Délután a Tobival sétáltam, amíg A. összeszerelt KisG-nél egy szekrényt.
Itthon vagyok. Ma délben, amikor vége lett a programnak, akkor kialakult bennem egy pozitív vélemény. Amennyire nem éreztem jól magam az első két nap, a végére úgy érzem, hogy nem volt rossz!
Sőt, ha a való világban is hasznosítani lehetne a tanultakból, az nagyon jó lenne.
Persze ahhoz az kellene, hogy a munkahelyen minden döntés előtt nyugalom legyen, és annyi ideig tökölődhessünk, ameddig akarunk és ne egyedül kelljen a feladatokat megoldani, hanem legyen egy csapat, aki minden irányból megvilágítja a feladatot, érvel ill. ellen érvel.
Szia Balaton!
Eltelt a harmadik nap.
Ebből a három napból az alábbiak voltak jók:
- míg a többiek kettesével vannak a szobákban, addig én egyedül vagyok. Ehhez azt kellett tennem, hogy a szobák elosztásakor feltettem azt a kérdést, hogy ki hajlandó egész éjszaka nyitott ablaknál aludni?
- az első két éjszaka nagyon sokat aludtam. Tegnapelőtt 20 óra 20 perckor, tegnap már 20 órakor elaludtam. És mindkét reggel 7 óra előtt ébredtem.
- jó a kaja.
- kezdünk összerázódni.
- ma vacsora után kellemes zenét játszottak, még énekeltünk is.
Ami ebben a három napban érdekes volt, az egy felfedezés. Eleinte csak kicsit vettem észre, majd egyre gyakrabban volt egy furcsa érzésem. Mára viszont kikristályosodott: szinte mindig, mindenben máshogy gondolkodom, mint a többiek. A feladat megoldásokon, a történetek értelmezésében, egy eljátszott szerep megítélésében, szinte mindig más volt a véleményem. Persze mindig akadt egy-két ember, aki szintén azt mondta, amit én, de a többséggel mindig szemben állt a véleményem.
Ennek ellenére nagyon gyakran azt akarták, hogy a feladatoknál legyek a vezető. Nem is értem ezt az egészet!
Tegnap este, amíg a többiek a borozóba mentek, kisétáltam a Balaton partjára. Egyszer csak a sötétben egy alakot vettem észre, aki mozdulatlanul állt. Megijedtem és én sem mozdultam. Aztán arra gondoltam, hogy ha ilyen mozdulatlan, akkor biztosan szobor. De a sötétben a fantáziám meglódult és mégis élő embernek gondoltam, aki ha a közelébe érek, majd rám ugrik. Szégyen a futás, de hasznos és inkább meghátráltam. De most reggel újra arra mentem és lefotóztam a rémet:)
Most a Balatonon vagyok. Négy napos csapatépítésnek titulált bohóckodás zajlik. Reggeltől estig "szórakoztatnak" minket.
A délutáni foglalkozáson már olyan mérges voltam, hogy úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Közösen kellett megoldani egy feladatot és stratégiát kellett kialakítani egy képzeletbeli katasztrófa megoldására, de a társaság fele nem értette a feladatot és csak szajkózták a hülyeségeiket. Mikor már letelt a megadott idő és a tréning vezetője még mindig nem zárta le a vitánkat, akkor rászóltam, hogy szóljon, hogy fejezzük már be, erre megkérdezte a foglalkozásvezető, hogy sietek-e valahova? Úgy gondoltam, hogy igen. Mégpedig kifele, de minél hamarabb, mert nem bírom sokáig.
