Eltelt a harmadik nap.
Ebből a három napból az alábbiak voltak jók:
- míg a többiek kettesével vannak a szobákban, addig én egyedül vagyok. Ehhez azt kellett tennem, hogy a szobák elosztásakor feltettem azt a kérdést, hogy ki hajlandó egész éjszaka nyitott ablaknál aludni?
- az első két éjszaka nagyon sokat aludtam. Tegnapelőtt 20 óra 20 perckor, tegnap már 20 órakor elaludtam. És mindkét reggel 7 óra előtt ébredtem.
- jó a kaja.
- kezdünk összerázódni.
- ma vacsora után kellemes zenét játszottak, még énekeltünk is.
Ami ebben a három napban érdekes volt, az egy felfedezés. Eleinte csak kicsit vettem észre, majd egyre gyakrabban volt egy furcsa érzésem. Mára viszont kikristályosodott: szinte mindig, mindenben máshogy gondolkodom, mint a többiek. A feladat megoldásokon, a történetek értelmezésében, egy eljátszott szerep megítélésében, szinte mindig más volt a véleményem. Persze mindig akadt egy-két ember, aki szintén azt mondta, amit én, de a többséggel mindig szemben állt a véleményem.
Ennek ellenére nagyon gyakran azt akarták, hogy a feladatoknál legyek a vezető. Nem is értem ezt az egészet!
