Kiskakukk írta

Hétvégén kint voltunk a telken. Most is bográcsoztunk. Itt éppen a marhapörkölt fő, amiből a későbbiek során babgulyás lett.

Ebédután idén először vízre szálltunk. M-el eveztünk, napoztunk. A kőgátnál nagyon nagy volt a sodrás és a víz kissé elkapta a csónakot, majdnem beborultunk a Dunába, egy jó adag víz bebukott felül a kenuba. Talán most voltunk legközelebb a boruláshoz.

Evezés után M. megmártózott a vízben, én nem voltam rá képes. Később megnéztem a neten, hogy a Duna hőmérséklete 10 C fok volt.

KisG-ék erre járnak. Még 5 nap és hazajönnek.

Most tartunk félidőnél. Még egy hétig nálunk van Tobi. Reggel úgy éreztem, hogy milyen jó vele reggelente, amikor már 6 óra után sétálni megyünk. Ilyenkor a környékünk a mgszokottól is csendesebb, a madarak csireregnek, a levegő tiszta. Reggel 10 C felett volt a hémérséklet. A kutyások köszönnek egymásnak és ez olyan jó.
Délután már kevésbé kellemes, mert nagyon meleg van, még nem sikerült aklimatizálódnom, rettenetesen szenvedek a melegtől. Legalább 26 C fok van.
Tegnap este A. vitte le sétálni a Tobit és amikor hazajöttek, akkor A. azt mondta, hogy szerinte Tobi beteg, mivel nagyon nyugodtan sétált. Próbáltam elhitetni vele, hogy csak a hám miatt nem húz, de nem akarta elhinni. Megnyugtatására ma délután visszatettem a nyakörvet Tobira és arra akasztottuk a pórázt. 5 perc séta után A. úgy érezte, hogy nem lehet Tobival bírni, húz, mint az állat:)

 Tobi alaposan megsétáltat. Nem én viszem sétálni, hanem ő engem. Reggel már korán a kutyafuttatóban vagyunk, ahol fél órán keresztül dobálom neki a teniszlabdát. Miután jól elfárad, akkor hazaugrunk a táskámért, otthon leteszem a labdát és irány Tobi igazi otthona. 45 perc gyaloglás, megetetem a kutyát, majd még 15 perc gyalog a munkahelyemre. Ez reggel 1 óra 30 perc. Hazafelé ugyanez.

Ma ezt találtam, amikor elmentem Tobiért. A hámját szétrágta. 

A maradék hámra felkapcsoltam a pórázt és elsétáltunk (rohantunk) az első állati kellék kereskedésbe. Rohantunk, rángatott, mert megint nyakörvként funkcionált a maradék hám. Ezzel Tobi rettenetesen húz, rángat.

Szerencsére pont annyi pénz volt a zsebemben, hogy tudtam venni egy új hámot. Ugye milyen csinos?

Tobival most már nagyon jó sétálni. Amióta ráadtam ezt a hámot, azóta megszűnt az a rémes húzás. A járdaszegélyekhez közeledve, ha szólok, hogy mgáll, akkor meg is áll és szépen kivárja, míg elindulok.

Most itt fekszik a parkettán és ha ránézek, akkor a farkával boldogan integet.

A kutyákat azonban továbbra sem szereti, sőt ha lehet fokozni, akkor még inkább utálja őket.

Most ideállt mellém, hogy maszírozzam a derekát és kéjesen nyögdécsel.