Ma elmentünk Agárdra korcsolyázni. A rádióban hallottuk, hogy befagyott a Velencei tó és kb 17 cm vastagságú a jég. Kb 10 éve koriztam utoljára. Most a lányom korcsolyáját vittem magammal.

Megállapítottam, hogy ez az öntött műanyag korcsolyacipő rémes. Nekem aktív életemben műkorcsolyám volt, de a legelső korcsolyám bakancsra rögzíthető kurblis kori volt. Azt egy szíjjal kötöttem össze és a vállamon átvetve könnyedén lehetett vinni. És nem kellett korizás közben az utcai cipőre vigyázni. Az a kori volt a legjobb.

Az első 5 perc meglepetés volt számomra. Úgy álltam a korcsolyával, mint akinek életében először van a lábán. Aztán egész gyorsan belejöttem, mint kiskutya az ugatásba.

Azért két óra alatt háromszor elestem. Egyszer hátrafelé menet fenékre ültem, ekkor a kezemmel támasztottam ki magam. Azt hittem, hogy eltörött a csuklóm, annyira fájt, de csak egy percig.

Másodszor akkor estem el, amikor meghallottam, hogy A. éppen küzd a talponmaradásért és miközben hátra felé néztem, én estem el. Harmadjára hasra estem, mert nekimentem egy hóbuckának. Az nem fájt, csak tiszta hó lettem.

Tobi ezalatt otthon maradt, vigyázott a lakásra.