Kiskakukk írta

Ma a lányom munkahelyi elfoglaltság miatt későn ért haza, ezért megkért, hogy vigyem le a kutyáját sétálni. Most először úgy döntöttem, hogy nem csak sétálunk, hanem elmegyünk hozzánk és felviszem a lakásba is. Eddig nem engedtük meg Tobinak, hogy feljöjjön, mert nem akartuk, hogy a lakásban rendetlenkedjen.
Hónapok óta rendszeresen nézem a TV-ben a "csodálatos kutyadoki" című sorozatot és most úgy éreztem, hogy az ott tanultakat megpróbálom alkalmazni Tobin.
Úgy tűnik sikerült:) Először a tudtára adtam, hogy én vagyok a főnök:) Tobi megértette, hogy a szobába nem jöhet be, csak az előszobában maradhat. Pedig az ajtó nyitva volt (és otthon megszokta, hogy bárhova bemehet, ott nincs kitiltva a szobából).

Tobi nyugodt, megadó állapotban:

Reggelre ellpoták mindkét rendszámtáblánkat (még jó, hogy nem az autót). Kora reggel már a rendőrségen voltam, aztán a város másik végében egy Bankban (a kocsit ugyanis részletre vettük, és amíg nincs kifizetve, addig a Bank tulajdona, így tőlük kellett igazolást vinnem, hogy beleegyeznek abba, hogy új rendszámot kapjak), majd az Önkormányzat, ahol új forgalmit, új rendszámot kaptam. Már csak fel kell szerelni. Még el kell intézni a parkolási matricát, a zöldkártyát igazoló matricát, és a biztosítóban is be kell jelenteni a változást. És ma ügyintézés közben 4 csekket is befizettem. Most lettem kész, most ettem, és úgy érzem, hogy meg vagyok fagyva. Pedig csak -3 C van. Sokat rohangásztam az utcán, amíg mindent elintéztem. Most jó lett volna a kocsi, de rendszám nélkül mégsem mehettem vele.

Amikor jöttem haza, akkor a parkolóőr éppen a kocsi körül keringett. Vigyorogva kérdeztem, hogy most mit fog csinálni. Mondta, hogy nem tud semmit sem tenni, hiszen nincs rendszám rajta (nem rossz ötlet, ha nem akar valaki a parkolásért fizetni, akkor szedje le a rendszámát:).