Ma elmentünk Kalocsára. Még sohasem voltam ott, de képzeletemben egészen más volt, mint a valóság. Bocsánatot kérek minden kalocsaitól, de én teljesen mást vártam. Azt gondoltam, hogy szép falusi házakat fogok látni, a házak falán száradó paprikafüzérek lesznek és népviseleti ruhát viselő nénik ülnek a ház előtti lócákon. Valahogy így képzeltem:

Sajnos a képzelet és a valóság nem hasonlított egymásra:( Sehol nem láttam pirospaprikát, kivéve a paprikamúzeumban, így ott vettem egy csomag édes és egy csomag csípős paprikát.

Azért pár képet készítettem:

Városközpont. Szoborsétány.

Érseki Palota. Itt található a Főszékesegyházi Könyvtár, ahol igazi ritkaságok vannak. Ilyen például a Luther Márton által dedikált Biblia, a számos ősnyomtatvány vagy az 56 eredeti kódex.

Kalocsa, Szent István-(jezsuita) templom

Városközpont.

Kalocsai Székesegyház Magyarország egyik legrégebbi székesegyháza.

A vasútállomás bejárata. Úgy láttam, hogy a síneket felszedték, az épületet végleg bezárták.

                    A Dunaújváros melletti hídon jöttünk hazafelé (persze odafelé is ezen mentünk).