A vízelzáró keresésekor Tobira rájött a vadászösztön. Az első ásónyom után azt hitte, hogy keresnie kell valami állatot, teljesen begerjedt és megállás nélkül kapart, ásta a földet, morgott, tépte a fogával a gyökereket. A képen látható gödörnek a jelentős részét ő ásta ki:)
Megint megfuttattam kétszer 10 km-t. Eszméletlenül gyorsan szalad, komoly sebességgel kellett tekernem, hogy tartsam a tempót. Egyszer egy fácán reppent fel az orra előtt, amire természetesen utánavetette magát. Még jó, hogy a póráza teleszkópos, mert mire kihúzta a 6 m-nyi zsinórt, addigra sikerült lefékeznem és megvetettem a lábamat, így nem rántott magával.
A második éjszaka is meglepően nyugodtan telt. Úgy látszik a sok futásba ő is elfárad:) Az előszobában alszik, nem lehet kint hagyni, mert a kertben mindig talál valamit (pl. süni), ami miatt órákig képes ugatni.
Tegnap este egy bevásárlás után nem tettem mindent a helyére (pl. a zsemlemorzsát), erre Tobi figyelmeztetett: így jár az, aki nem pakol el mindent.
Néhány virág:
