Tobi kutyát hetente egy alkalommal -amikor a lányom angolra jár – én szoktam megsétáltatni munka után. Ez a sétáltatás úgy néz ki, hogy a házból úgy rohanunk ki, mint Zrinyi, majd az utcán kb egy órán keresztül vonszol maga után. Kifogyhatatlan ereje van, és nem érti azt a kifejezést, hogy lassabban. Ma rohangálhatott a kertben, amennyit csak akart. Az előbb kitaláltam, hogy most „megbosszulom” a sétáltatások alkalmával elszenvedetteket:) Pórázra kötöttem, elővettem a kerékpáromat és elmentünk sétálni. Az utcánkban még nagyon sok ereje volt, nagyon kellett koncentrálnom, hogy el ne rántson. Amikor nagyon nem bírt magával, akkor vontattattam magam. Majd kimentünk a Dunapartra. A gáton elindultunk. Eleinte nagyon gyorsan futott, én is tekertem a pedált, majd szép lassan normál tempóra váltott. Két kerékpárnyom van a gáton. Az egyiken én mentem, a másikon ő. Egyszer megálltam, hogyha szomjas, akkor igyon a Dunából, de csak két kortyot ivott. Ma volt az első alkalom, így 4 km után visszafordultunk. Hiszen még visszafelé is le kellett futnia ezt a távot. Most a teraszon fekszik és bámészkodik:)

U.i.: kis pihenő után újra kerékpárra ültem és most 10 km-t tettünk meg. Kedvenc kutyusom végig bírta, nem állt meg egyszer sem!

Futás után édes a pihenés:)