Ma már ismerem az autó összes gombját. Pedig sok van belőle. A mai vezetés után az alábbiakat állapítottam meg:
A Suzuki és a Samara jelenleg egyformán a szívemhez nőtt. Szerettem a Samarát, mert nagy volt. Nagy volt a csomagtere, ami nekem fontos. A Suzukiban legfeljebb a bankkártyám fér el. Bár, ha az tele van, akkor neki lehet indulni csomagok nélkül is a világnak. Szerettem a Samarát, mert azzal keményen kellett bánni. Rá kellett lépni a gázpedálra, bele kellett taposni a fékbe emberesen. A Suzukival csak finoman, nőiesen lehet bánni. A fék olyan érzékeny, hogy ha úgy lépnék rá, mint a Samaránál, akkor kiesnék az ablakon. A Samarát nyirkos időben fél órán keresztül kellett törölgetni, hogy kilássak a párás ablakon. A Suzukiban 2 perc alatt lefújja a párát a szellőzőventillátor.
A Samarának volt hangja, tudtam, hallottam, hogy jár a motorja. A Suzuki olyan csendes, hogy szinte zavar.
A kormány is más. A Samaránál jól bele kellett kapaszkodni, ha kis helyre akartam beállni. A Suzukit kisujjal is lehet kormányozni.
Mindkettőnek van előnye, mindkettőt szeretem.