Kiskakukk írta

Ma szabadságon voltunk és elvittük az egyik gyereket Egerbe. Amíg ő az Eszterházy Főiskola képen látható épületében vizsgázott, addig mi a városban sétáltunk.

A városi uszoda. Nyáron fürödtünk is, most nem vittünk fürdőruhát.

Érsek-kert.

A Dobó tér. Most nem a törökök rohamát kellett kivédeni, hanem a karácsonyi árusokét.

A Vár tövében - a képen balra - van egy étterem. Nyaranta itt szoktunk ebédelni, ha éppen Egerben járunk.

A Vár.

Török-fürdő.
Gyógyvizű, de csak orvosi beutalóval lehet bemenni. Legközelebbre szerzek beutalót, mert szeretném belülről is megnézni.

A Török-fürdő kertjéből látszott a melegvíz gőze. Jó lett volna bemenni, mert cudar hideg volt.

Ma kicsit esett a hó. Állítólag az ország többi részén komoly havazás volt, nálunk csak ennyi.

A tél nálunk állandó ünneplésből áll. Ma is nagy családi ebéd volt, pár nappal előrébb hoztuk a névnapi köszöntésemet.

Itt a Télapó! Aki rendes volt, annak ajándék is volt a cipőjében! Az enyémben is volt:))

Ma ünnepeljük Attila 50.szülinapját. Isten éltesse nagyon sokáig!

Ezt a képet nem én készítettem, de annyira aranyos, hogy meg kell mutatni mindenkinek.
Most már én is ilyen nyugodt vagyok, nem olyan, mint az előző képen:)

Úgy érzem magam, mint ez a kiskutya.

Ma délelőtt, miközben dolgoztam, írtam, háromszor meghallgattam MP3 lejátszóról Mozart Requiemjét. Így legalább nem hallottam a kolleganőim motyogását. Nagyon szép zene. Tudom, hogy ez szomorú mű, de ma úgy éreztem, hogy ilyen zenére vágyom. Egyébként nekem olyan emlékem fűződik hozzá, ami nem teszi szomorúvá.

Pár évvel ezelőtt hallottam először. A Szentendrei szigeten lévő Tahitótfalu pici templomában összegyűjtötték a szigeten lévő négy kis falu énekelni vágyó fiataljait. A fiatalokból álló kórusnak megtanították az egész Requiemet. A 16-24 éves gyerekek néhány ismert szólistával együtt, abban a pici templomban gyönyörűen előadták a művet. Annyira szép volt, hogy szinte végig borzongtam, valamint könnyeimet nyeltem az alatt az egy óra alatt.

Még ugyanabban az évben a Mátyás templomban is volt egy előadás, ahol igazi előadók, profi kórus volt, de messze nem érték el azt a hatást, amit a gyerekek váltottak ki belőlem.

Márton-nap

Ma van a fiam névnapja! Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Ezen a napon fejezték be a mag és a szőlőszüretelést és elkezdődik a disznóvágások ideje. A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.

Márton kitett magáért: meghozta a havat.

A változatosság kedvéért most a fülem fáj. Jó kis hétvége elé nézek. Igaz, hogy fúlszúrásban már komoly gyakorlatom van, de most nem kívánom.

Lehet, hogy meggyógyul a fülem:) A légcsőhurutom is magától múlt el, szerencsére erős vagyok. Ma lábtyűs napom volt:)

Már jobban vagyok, de még jól esik az ágyikó. Milyen szerencse, hogy ezen a héten szabadságon vagyok! Bár nem így képzeltem el a szabadságomat, hanem úgy terveztem, hogy minden nap elmegyek uszodába. Már nem fáj a légcsövem és a torkom, de nagyon be vagyok rekedve, alig van hangom.

Fáj a fejem. Fáj a torkom. Fáj a légcsövem. Egészen beszűkült a légcsövem, alig kapok levegőt. Minden évben egyszer sikerül beszereznem egy ronda légcsőhurutot. Így ősz felé. Kabátban melegem van, ezért nyitott kabátban rohangászok, a nyakam, torkom szabadon van, és menetrendszerűen jön a betegség.