Hollandiából rendeltünk egy e-book olvasót. Ezzel sokkal könnyebbé vált az esti ágyban olvasás. Nem kell tartani a nehéz könyveket és a betűk nagysága is tetszés szerint nagyítható. És ami még nagyon kedvező, az az, hogy már több ezer könyv letölthető és így nem kell a könyveket itthon felhalmozni és megvenni. Jelenleg Steve Jobs életrajzát olvasom. Ezt a könyvet karácsony körül dobták piacra, de akkor az ára miatt nem akartam megvenni, pedig nagyon fájt a fogam rá.
Ma ünnepeltük a lányom születésnapját.
Nyolcan ünnepeltünk, de csak a nyolcadik személy fényképét tehetem be a bolgba.
Mostanában nagyon kevés időm van. Rettenetesen sok a munka, kevesebben is lettünk, az új főnök sincs minden nap bent, de érdekes módon, most sokkal szívesebben végzem a munkámat. Végre nem a régi főnök akarata szerint kell dolgozni, hanem önállóan. Nem akadályoznak a munkában, nem erőltetik rám a számomra néha teljesen logikátlan és felesleges feladatokat. A "kedves" kolléganőm sem dolgozik már, aki saját maga "fényezése" során mindenkit rossz színben tűntetett fel.És a volt főnököm ezt mindig "benyalta". Kettejük nélkül szebb az élet. Eddig is tudtam, hogy milyenek, de most, hogy egyikük sincs, nagyon érzem, hogy milyen jó nélkülük:)
Tegnap elmentünk a telekre. Nagyon kellemes idő volt, sütött a nap.
Az udvarban lévő levágott faágakat legallyaztuk és elégettük.
A műhely ajtaját valaki felfeszítette és a benzinmotoros fűnyírót elvitte.
Unokaöcsém Bankokban egy makival:)
A kislánya kezén egy lajhár lóg:)
Mostanában ilyen kép fogad a munkahelyemen. Na nem azért, mert a létszámcsökkentés miatt több lett a munka, hanem az év végi jelentés írás az oka, valamint az, hogy egy új számítógépes programot kell használni, amit úgy kell megismerni és használni, hogy senki sem mutatta meg. Négy hete minden szabad percemben a program megismerésével foglalkozom, és tegnap éreztem először azt, hogy már tudom, hogy mit miért csinálok. Most már tudatosan nyomkodom a klaviatúrát és nem csak keresgélem, hogy mivel mit lehet csinálni:) Rajtam kívül még ketten próbálják használni, a többiek pedig arra várnak, hogy majd megtanítsuk nekik.
Ma megindult a leépítés. Olyan volt, mintha golyószóróval lőttek volna ránk. Minden hatodik embert eltalált. Én nem kerültem a szórásba.
Megtörtént az első létszámleépítési hullám. Most még több munka szakadt mindenki nyakába. Az eddigi főnöki nyomás lazult, végre újra önállóan dolgozunk.
Az elmúlt héten szerintem sokkal többet dolgoztam, mint amikor a főnök a nyakamban lihegett. Úgy tudom, hogy holnap derül fény az újabb elbocsátottak listájára.
Bízom magamban!
Ez az év meglepetésekkel kezdődött. Az első munkanapon kiderült, hogy a munkahelyem "megnőtt", összevonták egy másik Intézettel.
Ma, a második napon kiderült, hogy ennek következtében a két vezetőből egy maradt. A hivatalos bejelentést holnap kapjuk, nekem csak "megsúgták".
A muskátlis virágtartóba télen cinkegolyókat teszünk, így rendszeres vendégeink vannak. Nagyon félénkek, de minden nap jönnek. 1-1 golyó három nap alatt eltűnik. A cinkék azért olyan félénkek, mert az ablak előtti fán szarkák szoktak ülni.
Ma nagyon korán kezdtük a karácsonyozást, mivel a gyerekek nem csak hozzánk jönnek, hiszen este máshol van jelenésük. Már 12 órakor összejött nálunk mindenki és ebédeltünk. Még jó, hogy tegnap kötelező volt szabadságot kivenni, így a főzést ma csak be kellett fejeznem. Kora délután gyertyagyújtás, ajándékozás. Közben a mosogatógépet háromszor beindítottuk. 18 óra után mentek el, addigra minden elmosogatva, helyre rakva. Most már pihi van, de két napig hasonló lesz a programunk, csak a helyszín változik.
Ma megismételtük a tegnapi napot, majd hazajöttünk. Ezt a képet a telefonommal készítettem. Nagyon jó időt fogtunk ki december közepén.
Sajnos nekem elfogyott az idei szabadságom és holnap már dolgoznom kell.
Ma a Sárvári Gyógyfürdőben töltöttünk nagyon sok időt. Nagyon jó volt.
Nem csak gyógymedencék vannak, hanem van egy vizicsúszda is. Hosszú, gyors, a nagyobbik csúszda 3 kanyara az épületen kívül kanyarog, majd visszatér. Még nem voltam túl sok vizicsúszdán, de ez tényleg nagyon gyors volt. Igaz, hogy a múlt héten annyira fájt a derekam, hogy alig tudtam mozogni, de mostanra teljesen jól vagyok, így muszáj volt csúszdáznom.
A bombaként érkezó személy én vagyok:)
Az úszómedencében kiéltem versenyzői hajlamaimat. Déltől egy órán keresztül rajtam kívül senki sem volt a medencében, valószínüleg mindenki ebédelni ment (és úszósapka nélkül nem lehetett a medencébe menni, így sokan csak bámulták a vizet). Nekem szerencsére volt sapkám és úszószemüvegem is, igy saját magammal úsztam versenyt: mellben, háton és gyorsban. A pillangózást is megpróbáltam, de az inkább olyan volt, mintha az életemért kűzdenék. Az már egyáltalán nem megy. Nagyon szeretek egyedül úszni egy medencében!
Úszás után ebédeltünk, majd egy órát pihentünk az emeleten. Még egy picit álmodtam is:)
Délután a nap is sütött, így a kinti medencében még napozni is lehetett.
