Kiskakukk írta

Ma van advent második vasárnapja. Elfoglaltság miatt előre hoztuk a névnapunkat és ma húztuk meg egymás fülét és a 81 éves Mama szülinapja is most volt.

Amíg én sütöttem.főztem, addig A. elment sétálni. A fényképeiből "loptam" néhányat.

Remélem, hogy ma mindenki rendesen kipucolta a cipőjét és kirakta az ablakba!

Tobi is várta a Mikulást, de csak én mentem hozzá.
Lementünk a parkba körülnézni, hátha meglátjuk Rudit, a piros orrú rénszarvast.
Szerintem Tobi azért szimatolt olyan lelkesen, mert érezte a nyomát.

Ma megismételtük a tegnapi napot, azzal a különbséggel, hogy az ügyiratokat nem felejtettem a buszon:)

Ma területi munkán voltam. VAmikor kész lettem, akkor egy kis kerülőt tettem és levittem Tobit sétálni.

A séta után hazavittem a kutyát és indultam vissza a munkahelyemre. Az utcán hiányérzetem volt és rájöttem, hogy nincs nálam a mappám. Rájöttem, hogy a mappát a buszon felejtettem. Közel voltam a végállomáshoz, ezért odamentem. Ott mindenki, akit megkérdeztem azt mondta, hogy nem adták le és ne is reménykedjem abban, hogy megtalálják. Szerencsére pont akkor hívott telefonon a fiam, akinek elmeséltem, hogy mi történt. Megkérdezte, hogy melyik busszal voltam, majd felhívta egy barátját, aki pont jó helyen dolgozik. A barát 10 percen belül telefonált, megmondta, hogy a mappám milyen rendszámú busz soförjénél van és azt is megmondta, hogy mikor ér a busz vissza a megállóba. Még a söfőr nevét is mondta. Ezután leültem egy padra - szerencsére sütött a nap - és megvártam a buszt. A sofőr átadta a mappát, ami tele volt hivatalos irattal. Nagyon örültem!