Két napra elmentünk a Balatonhoz. Nosztalgiázni akartam, így a szállást B.Lellén foglaltam, mert 3 éves koromtól 18 éves koromig minden évben ott nyaraltam két hetet, de jobb nyarakon kétszer két hetet. Ez alatt a két nap alatt úgy éreztem, hogy valóban visszatértem a régi időkbe, mert a város sajnos szinte semmit sem fejlódött, megállt a 70-es években. Sőt megállapítottam, hogy inkább visszafejlődött, hiszen rengeteg a lepukkant ház, elhanyagolt ödölő.
Ez az az utca, amit oly sokszor koptattam.
Ez az az utca, amit oly sokszor koptattam.
A volt nyaraló kapuja, ami már az én kiskoromban is pont ilyen állapotú volt.
Jelenleg ez az épólet áll az udvarban. Ez is már 30 éves. Amikor még én nyaraltam itt, akkor ehelyett egy 5 szobás villa ált. Gyönyörú régi villa, platánfákkal teli udvarban
A szállásunk szintén nagyon retro volt, aminek egyáltalán nem örültem, mert mostanra kissé finnyás lettem. Amikor megláttam, hogy mit sikerült az interneten kifognom, legszívesebben kifordultam volna az udvarból, de A. megygyózött, hogy egyetlen éjszakát ki fogunk bírni.
A víz kellemes húmérsékletű volt, de meglepően alacsony volt a víz. Nagyon sokat kellett befelé sétálni, hogy legalább derákig érjen. A lányom krokodiljával viszont jót úszkáltam.
A retro érzést fokozta, hogy este a mólónál Solymos Tóni nosztalgiaestet tartott. Sok-sok évvel ezelőtt, melyet le sem merek írni, már hallottam tőle ezeket a számokat szintén itt, Lellén a szabadtéri színpadon, mint Expressz együttes.
A mai napon csak 10 óráig förüdtünk, mert pecsenyére sültünk egy nap alatt és inkább körbementünk a Balaton körül, felmentünk a Badacsonyi hegyre.
