Ma reggel elmentünk a lányomékhoz és elhoztuk a kutyáját. 10 km-t sétáltunk vele. GPS-szel mértük a távolságot. A végcél a lakásunktól 5 percre lévő nagy park volt, ahol szerencsére nem volt több kutya, így Tobit el lehetett engedni.
Tobi egyébként egy igen elkényeztetett kutya. Mindent megengednek neki szeretetből. Soha nem nevelték, így az utcán sem tud rendesen közlekedni. A pórázról nem lehet elengedni, mert leszaladna a járdáról. Séta közben pedig húz, mint egy ló. A múltkor úgy éreztem, hogy elegem van, nem engedem, hogy vontasson a póráz végén. Valahol olvastam, hogy kutyaképző iskolákban üres műanyag flakonnal szokták megcsapkodni az engedetlen kutyákat. Gondoltam, kipróbálom. És bevált. Tobi nem szereti, ha kong a feje, miközben rákoppintok:) Rövid pórázra fogtam és ahogy el kezdte feszíteni a pórázt, mindig rászóltam, hogy marad, majd rákoppintottam a fejére. Kb 20 koppintás után felfogta, hogy mit akarok. Megtanult viselkedni:) Szépen, láb mellett jön. Ha néha megfeledkezik magáról, akkor a feje felett meglengetem az üveget és tudja, hogy vissza kell fognia magát.
