Kezdenek felgyorsulni az események. A héten megvettük a szekrényeket. Az egyik bútor áruházban már két hónappal ezelőtt kinéztük, hogy mit szeretnénk. Vasárnap meg akartuk venni, de kiderült, hogy a bútorhoz tartozó sarkelem hetek óta nincs. A szállítás is kétséges, lehet, hogy soha többé nem lesz. Anélkül viszont az egész nem ér semmit. Nagyon szomorú voltam, de nem volt mit tenni. El kezdtünk rohangászni más bútor után. Végül kinéztünk egyet, ami nem tetszett annyira, de mit lehet tenni. Közben állandóan néztem az eredeti bútort árusító áruház honlapját, ahol minden nap azt láttam, hogy az a termék nincs, lehet, hogy nem is lesz. Kedden reggel viszont meglepetés ért, 1 db szekrény sarokelem megjelent a honlapon (lehet, hogy valakinek félre volt téve, de nem vette meg). Este elrohantunk az üzletbe. Az eladó közölte, hogy nincs, nem is lesz. Hívattam a vezetőt, aki szintén ugyanezt a választ adta. Addig erősködtem, amíg végre valaki a számítógépes nyilvántartásukban mégis megtalálta. Gyorsan megvettük. De hogy ne legyen egyszerű az élet, ebben az áruházban a többi szekrényelem hiányzott. El kellett mennünk a város másik részén lévő áruházba, ahol 22 óra előtt (a zárás előtt pár perccel) azokat is megvettük. Holnap szállítják.
Tegnap el kezdtem a takarítást. Lemostam a konyhabútorokat, és az ablakokról lekapartam a rácsöppent festéket. Ma folytatom.
