A mai napon Édesapámra azzal emlékszünk, hogy az egyik kedvenc ételét főztem. Nagyon szerette a szilvásgombócot. Gyerekkorom óta versenyeztünk, hogy ki tud belőle többet enni. Ezt a versenyt az unokáival is folytatta. Természetesen mindig ő nyert. Ha jól emlékszem, akkor 32 db volt nála a csúcs. Én is és a fiam is elérte a 20 db-t (a lányom sem sokkal maradt el), és ilyenkor Apukám is ennyit evett, de a holtverseny miatt ilyenkor mindig begurított a hasába még egyet:) Ezek a gombócok vörösszilvával készültek és nagyon vékony tésztával.
2009.10.30. 06:36 Kiskakukk írta
A torkomon kívül már a légcsövem is fáj. Köhögök és nagyon náthás vagyok. Az elmúlt tíz évben minden ősszel sikerül beszereznem egy jó kis légcsőhurutot. A légcsőhurut nagyon rossz. Fáj és úgy érzem, mintha beszűkülne a légcsövem. A hűvös reggeleken sem szoktam a nyakamra tekerni sálat, sőt, általában kigombolkozva közlekedek, így a torkom ki van téve az elemeknek. Minden évben megfogadom, hogy majd jövőre sálat kötök, de mindig elfelejtem.