Reggel komppal elindultunk, irány a Mátra.
„E helyen, a nyilvánosságtól teljes elszigeteltségben , titkosan létesült és működött 1950-1953.években a „bolsevik-vörös diktatúra” magyarországi MEGSEMMISÍTŐ-TÁBORA. Sztálin halála után 1953. őszén Nagy Imre miniszterelnök feloszlatta és eltüntette az akkori ÁVH törvényellenes intézményeit. Közöttük a legembertelenebbnek minősülő Recski kőbánya-kényszermunka-, haláltábort is. Nagy Imre miniszterelnököt 1958-ban a kommunista kormány kivégeztette. A túlélők az átélt megkínzásuk színhelyét, mind az elhunyt társak emlékét-történelmi mementóként- adják át és bízzák az utókor megőrzésére. „
1958.augusztus 18-án a kistarcsai internálótáborból, mintegy 120 főt szállítottak ki Recskre. Amikor az első kerítés elkészült 1950.október 25.én kb 500 fő érkezett újra Kistarcsáról. A tábor végleges létszáma 1300 fő volt.
Hogy jött létre a tábor? Ki döntötte el, hogy létrejöjjön? Sajnos a mai napig megválaszolatlan a kérdés. Általános magyarázatok születtek. Annyi nyom merült fel, hogy Vass Zoltán az akkori párt gazdasági felelőse látván a teljes gazdasági összeomlás előjeleit, kifogásolta, hogy „rengeteg politikai rabit kell etetniük, miközben azok semmi hasznot nem hoznak”. S ne feledjük, ez a korszak volt az, amikor a lelkes párttagok azt kutatták, hogy hogyan lehetne mindenben a Szovjetuniót utánozniuk.
Az Isten háta mögötti Recsk községtől még 10 km-re lévő Csákánykő andezit tömbjét választották Szibéria-pótlónak.
Az ÁVH szokásos módszerei közé tartozott, hogy egy-egy társadalmi réteg megfélemlítésére letartóztatási hullámot indítottak. Így került sor a volt szociáldemokraták begyűjtésére. Az ország különböző üzemeiből általában a kommunista párttal való egyesülésért nem lelkesültekért jelent meg a lefüggönyözött sötét Pobjeda az éjfél körüli órákban.
Reggel a kivonulás előtt a barakkban megkapták a 3-5 dl feketekávét. Reggel kapták meg a napi kenyéradagot, melyet egész napra be kellett osztani. Mennyisége kb 20 dkg volt. Ebédre 3 dl híg leves, vagy főzelék volt. Vacsorára általában megfagyott krumplit kaptak, mely a katonaság stratégiai tartaléka volt, de már lejárt a szavatossági ideje.
Az erdővel borított részeken a fákat ki kellett termelni, majd az andezitet borító meddőt kellett eltávolítani. A meddő eltávolítása után kezdődött az igazi kőfejtés. Robbanóanyaggal végezték az első darabolást, majd a köveket apró darabokra kellett törni tíz kilós kalapácsokkal. Ha esett, ha havazott, mindig menni kellett. A kivonulás -20 C fokos hidegben sem maradt el. A rabok napi 1000-1200 kalórián éltek, dolgoztak.
Faludy György: Búcsú Recsktől
Nem volt tollunk, se könyvünk,
hír és levél nem ért el,
beértük a csajkával
s egy szalmazsák felével.
besúgók és hajcsárok
közt éltünk, rúgtak, vertek,
éheztünk és dideregtünk
a gödör mellett.
Heti hétnapos munka
és reménytelen holnap,
összenéztünk és mondtuk:
te is élő halott vagy.
És mégis mi tartotta
legtöbbünkben a lelket?
Akkor még csak sejtettem,
most tudom, mit feleljek.
Parádfürdő - Kocsimúzeum
Kocsimúzeum kerítése
Szekér vagy hintó?
Paci
Kovácsműhely
Kilátás a Kékestetőről
Hazafelé kis kitérővel elmentünk Kartalra. Számomra Kartal a legszebb falu.
Itt töltöttem 20 éves koromig minden nyári- és téli szünetet a Nagymamámnál.
Hazatérés komppal.
