Úgy érzem magam, mint ez a kiskutya.
2007.11.15. 18:15 Kiskakukk írta
Ma délelőtt, miközben dolgoztam, írtam, háromszor meghallgattam MP3 lejátszóról Mozart Requiemjét. Így legalább nem hallottam a kolleganőim motyogását. Nagyon szép zene. Tudom, hogy ez szomorú mű, de ma úgy éreztem, hogy ilyen zenére vágyom. Egyébként nekem olyan emlékem fűződik hozzá, ami nem teszi szomorúvá.
Pár évvel ezelőtt hallottam először. A Szentendrei szigeten lévő Tahitótfalu pici templomában összegyűjtötték a szigeten lévő négy kis falu énekelni vágyó fiataljait. A fiatalokból álló kórusnak megtanították az egész Requiemet. A 16-24 éves gyerekek néhány ismert szólistával együtt, abban a pici templomban gyönyörűen előadták a művet. Annyira szép volt, hogy szinte végig borzongtam, valamint könnyeimet nyeltem az alatt az egy óra alatt.
Még ugyanabban az évben a Mátyás templomban is volt egy előadás, ahol igazi előadók, profi kórus volt, de messze nem érték el azt a hatást, amit a gyerekek váltottak ki belőlem.
