Kiskakukk írta

Márton-nap

Ma van a fiam névnapja! Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Ezen a napon fejezték be a mag és a szőlőszüretelést és elkezdődik a disznóvágások ideje. A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.

Márton kitett magáért: meghozta a havat.

A változatosság kedvéért most a fülem fáj. Jó kis hétvége elé nézek. Igaz, hogy fúlszúrásban már komoly gyakorlatom van, de most nem kívánom.

Lehet, hogy meggyógyul a fülem:) A légcsőhurutom is magától múlt el, szerencsére erős vagyok. Ma lábtyűs napom volt:)

Már jobban vagyok, de még jól esik az ágyikó. Milyen szerencse, hogy ezen a héten szabadságon vagyok! Bár nem így képzeltem el a szabadságomat, hanem úgy terveztem, hogy minden nap elmegyek uszodába. Már nem fáj a légcsövem és a torkom, de nagyon be vagyok rekedve, alig van hangom.